öt éve övé a legjobb kilátás a városban. lehet, onnan nem látja a balatont, nem lát el a balatoni múzeumig, de minden nap letekinthet a balaton fővárosának szívére. egy elképzelt elmélkedéssel köszöntjük a jubiláló polgármestert.

lassan öt éve ugyanaz a háttérkép, de idén mégsem. fel is kel a székéből, odalép az ablakhoz, kinéz a térre. odalent szorgos kezek dolgoznak hol komótosan, hol nem. épül a város.

"nagyobb ez a főtér, mint gondoltam, de talán novemberre elkészülünk vele. szerencse, hogy mélygarázst végül nem építettünk, még télen is a régészeket kerülgettük volna. az épp csak elkezdődő gondolatmenetet hirtelen megtöri a foltokban már kész kőburkolat vakító fénye. akármennyit is nyavalyognak, kellett már ez a fő téri projekt. igaz, már 20 éve kellett volna. de mindenki maszatolt előttünk, egy szökőkúton és pár kőtömbön kívül nem sok minden épült a városban. igaz, mást nem is nagyon engedtünk volna. de mi is csak előremenekültünk, mint robi a kastélyba. azért 770 milliót összedobni nem lesz piskóta. legfeljebb itt is szedünk külön belépőt, mint robi a kastélytoronyban. a kőhalmokon pásztázó szemek egyszer csak megakadnak a szentháromság-szobron. vajon mennyi pénzt tehettek gáborék az időkapszulába? remélem, nem kell kiásni, ha ki akarjuk fizetni a fő teret. meg aztán 2 év múlva törleszthetjük a 4 milliárdnyi hitelünket, és 2030-ig fizethetjük a mozgás házát is. komor tekintete keresi a fő téri templomot, vagy bármit, amin kereszt van. kihúzza magát. de azért arra büszke vagyok, hogy az elmúlt négy évben 50 millió forintot költöttünk az egyházra. ennyi perselypénzt mikor dobtak volna össze a szocik? ki is maradnak rendesen a prédikációkból. mert segíts magadon, isten is megsegít. ezt ki is mondta? nem számít. meg nem is passzol ide. de bízom benne, hogy segíteni fog. mert ha ő nem segít, akkor ki fog? a jenő? aztán muszáj lesz megint egy pár körforgalmat bevállalnunk, meg néhány intézményt nekik adnunk, mikor már így is alig van valamink. meg aztán hogy fogom majd megmagyarázni, miért épül körforgalom a zámorban, vagy egy újabb edzőterem és mélygarázs a színház helyén? ekkor újabb mély redő kúszik a gondterhelt homlokra. pedig annyi minden másra kell még pénz. nemsoká kezdődnek a csángó bálok, mennek fellépni néptáncegyütteseink, kell nekik új ruha, citera az iskolásoknak, még jó, hogy kucsmasapkát tudnak maguknak szőni tivadarék. azért annak örülök, hogy idén nem pusztított a belvíz kunszentmártonban, mint tavaly. bár most is adnék nekik 50 ezer forintot a város pénzéből. újabb merengő pillanatok szaladnak végig az épülő fő téren, amikor a szél beletúr keszthely zászlajába, és megtöri a meghitt képet. hát, nem gondoltam volna anno a nemesbüki faüzemben, hogy egyszer polgármester leszek. de még kezdő képviselőként sem. talán a városban sem gondolta senki sem. igaz, nekem is négy évembe került, mire elengedett kézzel tudtam beszélni az ünnepségeken. jenőnek ez is jobban megy. csak aztán nehogy mást találjon 2014-re, mert azért bevallom, megszerettem ezt a helyet. igaz, egy dolgot már nem vehet el tőlem senki. én vagyok az első, akit újraválasztottak keszthelyen. pedig legutóbb 700 vokssal kaptam kevesebbet, mint 5 évvel ezelőtt, és '98 óta nem mentek el olyan kevesen választani, mint tavaly. de szerencsére erről nem kellett beszélnem. e gondolatok hallatán kicsit berogyasztja térdét, kezét lezserül a zsebébe teszi. egy másik feri ezután nekiállt táncolni, ő nem. azért örülök, hogy azt sem kérdezte meg tőlem senki, hol maradt az a tízezer keszthelyi, akit nem érdekelt, kik vezetik a várost. nem tudom, mit feleltem volna. beteget jelentettem volna, és válaszolt volna vmi hülyeséget a robi. majd meghallva önmagát, összevonja szemöldökét. vagy csak nincsenek nálunk jobbak a városban? igazából hozzám is sokkal jobban passzolna egy falu, ahol ha kell, segíthetek az ekeszarvnál, vihetem a puttonyt, valódi gazda lehetek, mint ahogy itt is igyekeztem mindig az lenni. meg egy faluban lehetne sokkal több székelykapu is. minden háznál, és persze a polgármesteri hivatalnál is. de itt azért hülyén nézne ki, ha mindenhol az lenne. bár a kastélynál el tudnám képzelni, szólok is robinak. csendben elkezdi számolgatni a főtéri kőkupacokat, és arra gondol, amikor a zsákoknál és a gödröknél csak a zsebre rakott kezekből volt több a téren. de már nem. épül a város. közös örömünk, vagy közös szégyenünk lesz ez, ha elkészül. mint az új körforgalom. mélabús tekintete a távolt keresi, de inkább mégsem. azért jó, hogy innen nem látni el a szent miklós utcáig..."