vhogy nem megy, nem. itt ez a nyomorult halas cucc, a balaton, ráérő idő, erre halünnep 3 zsák krumplival és szandi szerelmes szívei kazettáról cédéről. miközben tőlünk nem messze gigantikus hallé rotyogott, és az echtévé váló balatoni hallevest szürcsölték többezren, a túlvégen pedig izgalmas halprogramok készülnek dögivel a hal ünnepén jobbnál jobb zenei falatokkal. a klassz feszttel javíthatunk. vagy megyünk a pontyok után a levesbe.

júliusi kultkatyvasz

tán csak a szervezők tudták pontosan, mire számíthat a nagyérdemű a keszthelyi juliálison. mert aki az első keszthelyi halünnepre igyekezett, az hirtelen a nyolcadik keszthelyi burgonyafesztiválon találta magát. a színpadon váratlanul feltűnő harmadik keszthelyi folkfesztet egy hallevesért elhagyva, már az első keszthelyi moderntánc fesztivált bámulhatta a falatozó juliálisozó. egy bekólázott kilencéves őszinteségével örömködhetnénk e programorgián, mint másutt is teszik, hogy hajjdejóisvanmostnekünkittmindig, de... de azért jó lenne látni mást is, vmi többet, kicsit eredetibbet.

talán nem számít szentségtörésnek, vérfertőzésnek, hazaárulásnak, nemzetrerárontásnak stb., ha az egyszerű, kultúrakedvelő, ám a gyenge pillanataiban olykor nagyobb igényű, és mégis lokálpatrióta helyinek nem mindig elég a georgikon néptáncegyüttes remek, ámde húszezredik fellépése, és nem elég, hogy a burgonyafesztivál nem több, 4 zsák odaba...rakott krumpliszsáknál és 6 főzőcskéző, magukkal jól ellévő csapatnál.

a keszthelyi kultúra első számú embere (akit nem mellesleg a zalai közművelődésért díjjal jutalmaztak 2009-ben) szerint az első halünnep (ami kb egy sátrat jelentett, igaz, ott jót lehetett enni) különlegessége a nyolcadik burgonyafeszt (ami hét éve csak oda kerül a balaton partjára zsákostul oszt annyi), merthogy jó barátságban van a krumpi és a hal. ha kábé ők is legalább hasonló barátságban lennének a programötletekkel és a szervezéssel, akkor itt mutatkozhatott volna be a hamvaiból feltámadó és kiváló marketingtermékké válható balatoni halászlé, vagy a már minden keszthelyi és nálunk nyaraló agykérgébe bevésődött népitáncok után egy ízes, minőségi zenei kavalkádot láthattunk volna a múlt hétvége katyvasza helyett.

de a kultúrkánaán kalandos földjén tovább barangolva, álljunk meg egy ásónyomra a belvárosi homokdűnéken, és gondoljunk arra az ifjú párra, akik július utolsó szombatján a belvárosi esküvő fődíját vehetik majd itt át. a helyi kultközpont előrelátóan már februárban, még a homokvárépítő fesztivál megkezdése előtt, július 16-ára hirdette meg az amúgy ötletes belvárosi esküvőt. amit persze eltoltak egy héttel, de erős a gyanú, hogy szombatra egy ifjúpárnyi kockakövet sem raknak le a templom előtt olajat, termálvizet, vagy az eltűnt világot kereső munkások.

az eddigi kultúrtörténeti sikereken felbuzdulva, vagy azokból okulva, esetleg egy jóbarátot támogatandó az augusztus 20-i rendezvényeket már kiszervezné a város. programokat keresnek szervezőkkel és/vagy fordítva. (erre péntek délig elég is az idő...) siófok, füred, lelle, lécci, lécci jelentkezzetek, segítsetek, hogy keszthely a balaton és a kultúra fővárosa maradhasson! bár a monitor főszerkesztőjének írása szerint a város maga a kultúrkánaánfőváros. ahhoz, hogy ezt mindenki láthassa, tudhassa és érezhesse, ezentúl kéretik az ingyenes laphoz mellékelni abból a cuccból is, amitől hasonló jókat lehet haluzni.

de keszthely klassz lesz

igen, igen és igen! a helikoni ünnepségeket leszámítva a keszthely-klassz lehet az a program, ami miatt az elmúlt időszakban a sírjában forgó festetics is megáll pár pillanatra. igaz, már 2010-re ígértek egy keszt-fesztet varnus xavér közreműködésével, amit anno kb. ugyanez a testület támogatott is. hogy miért nem lett belőle semmi a kultúra magyar városában, nem tudni. (pedig ráfért volna.) de ami hamarosan itt lesz, az végre méltó lehet keszthely múltjához, jelenéhez jövőjéhez és festetics örökéhez.

világszínvonalú hangversenyek követik egymást a város legszebb előadó tereiben (a fő téri templom is az, bár tény, ez kicsit el lett számítva a szervezéskor). ha csak a hazai előadókat nézzük - sass sylvia, rost andrea -, a magyar opera aktuális koronaékszerei érkeznek hozzánk, nem beszélve azon külföldi kisebb, nagyobb és majdan igazi nagyságokká váló énekesekről, akik nevei - higgyük el - a szakmai berkekben jól csengenek. külön öröm, hogy egy messze elszármazott, de a gyökereihez visszatérő keszthelyi ifjú hölgy szervezi az egészet a város hol áldásos, hol áldatlan segítségével.

még örömtelibbé (és klasszabbá) teszi a kilencnapos rendezvényt, hogy a méltatlanul kevés figyelmet kapó, de annál nagyobb operatörténeti hagyatékkal bíró goldmark károly munkássága is előkerül. de ami valóban különlegessé teszi a fesztivált (nem úgy, mint a háromzsákos krumpiünnep az egysátras halünnepet), az az eseményt kísérő mesterkurzus. hét ifjú operaénekes okításába lehet hét napon át betekinteni világhírű énekesek közreműködésével.

a barokkos hangulat, a helikoni tradíció, a kisvárosi kulturális lét kilenc napra újra keszthelyre költözhet, megmutatva egy igazi kultváros valódi arcát. kilenc napra klassz hely lehetünk. hogy az is maradjunk, de ne csak egy éjszakára, ne csak kilenc napig, hanem jövőre is, és mindig. mert a kultúra magyar városa (is) vagyunk, vagymi. ja, nem. kultúrkánaánfőváros.