egy élményfürdő képe időről-időre hol vágyálomként, hol  rémálomként tűnik fel keszthely jobb és bal agyféltekéjén. de tőlünk pár kilométerre is szeretnek vízzel álmodni: hévízen több éves reménykedés után hunyt ki - egyelőre - az élményfürdő, gyenesdiáson pedig még csak az ábrándozás elejénél tartanak. ugyanakkor a megyében egyre többen keseregnek a vizes álmaikat megvalósítók közül: hol bezárják télre a fürdőt, hol meg a faluval együtt árulják. talán mondhatjuk, szerencsére keszthely kimaradt ebből, és keresett magának egy másik álmot, épített helyette új főteret. egy előnye ennek kétségtelenül lesz: nem lehet majd sem bezárni, sem eladni.

lassan és egyre biztosabban épülget a fő tér, félig áll a kútház, majdnem teljesek a lámpaoszlopok és várják már a díszfák is a szebb és melegebb jövőt. a balaton-parti élményfürdő helyett így a fő téri városrehabilitáció lesz keszthely rendszerátváltás utáni első és legjelentősebb beruházása. olyan, amilyen, de a miénk lesz.

mint elvált szülők, veszekedtek pár éve a jobb- és baloldali városatyák, legyen-e élményfürdő keszthelyen, vagy sem. az akkori ellenzők szerencséjére bukott a pályázat, majd eltűnt a fejlesztő (a város szerencséjére). nem valószínű, hogy készült bármiféle hatástanulmány, vagy közös egyeztetés a térség településeivel, hiszen ekkortájt hévíz is élményfürdőben látta a megváltást, majd később idekúszott még az ébredező gyenesdiás is. a 2006-os választási győzelme után ruzsics tárgyalt volna a szomszédos településekkel, de sem ebből, sem a fürdőkből nem lett semmi. igaz, a város alpolgármestere (egy, a korábbi ellenzők közül) 2007 tavaszán már újra egy saját élményfürdő megépítéséről beszélt, a jelen helyzetben szerencsére a főtér mellett voksoltak. (vagy mégsem.)

mert elég ránézni zala megyére: termálvizekben gazdag megyénkben már kehidakustányban sem kellett volna fürdőt építeni zalakaros és hévíz nyakára, de a gelsei, a zalaszentgróti, a bázakerettyei és a lenti fürdők léte még kevésbé indokolható, nehezen fenntarthatók, nehezen kihasználhatók. nem épültek rá különleges, egyedi szolgáltatások, amelyekkel másabbak lennének, mint a többiek. így a sorsuk elkerülhetetlenül ugyanaz: szívás és izzadás. ebbe a versenybe beszállni, szívni és izzadni, mégha egy balatoni üvegburában is, egy lettünk volna a sokból. miközben zalaszentgróton télre megint bezárják a fürdőt, gelse termálfürdőjét pedig jóformán csomagban árulják a faluval és a 2090-ig megszületendő gelsei gyerekek összes örökségével együtt.

elgondolkodtató, hogy a 2008-as világméretű gazdasági és pénzügyi válság után, egy lassú gazdasági helyzet és biztonság elérése felé még lassabban haladva miért ugrott bele több hazai település olyan fejlesztésbe, beruházásba (pl. fürdőépítésbe), amelyek vagy sosem, vagy csak nagyon soká térülnek meg, amelyek vagy nem, vagy csak nehezen tarthatók fenn, és amelyek vagy nem, vagy csak alig termelnek bevételt. bár most lapogathatnánk a keszthelyi városvezetők hátát, hogy, "basszus, ti tudtatok valamit", csak sajnos önmagában egy kb. 1,5 milliárdos köztérfejlesztés (fő tér + balaton-part) hosszú távon annyit hoz, mint egy veszteséges élményfürdő: nem sokat. mert hiába lesz egy új fő terünk kútházzal és szökőkúttal, ettől még nem lesz több látogatónk nyaranta, mint ahogy akkor sem lenne több, ha csak lábáztatni tudnánk télen a balaton mellett.

talán anno az élményfürdő és jövőkeresésnél, vagy még a '90-es évek végén pénz- és értékteremtő, valamint a helyi értekeinket felhasználó beruházást kellett volna keresni. idehozni olyan szolgáltatásokat, amelyek az országban kevés helyen, vagy egyáltalán nem találhatók. bár szűkösek a fejlesztési területeink, lehetőségeink, de az egykori honvédségi terület egy részén, ha nem csupán török rózsakertet, vagy sokadrangú hipermarketeket akarunk látni, egy sportrehabilitációra épülő gyógy- és élményfürdős sportkomplexumot is fel lehetett volna húzni. konzorciumban hévízzel, helyi vállalkozókkal, befektetőkkel, akár a megyével is. ki lehetett volna használni azt, amire egyes osztrák kistelepülések már rájöttek. edző-, gyógy- és konferenciaközpontot építettek, nem nagyot, de első osztályút, egy olyat, ahol a legkisebb gond és a legnagyobb szemérmesség nélkül fogadhatják a leggazdagabb nyugat-európai sztárcsapatokat. a real madrid vagy az arsenal focistái nem egyszer edzettek már ezekben az osztrák falusi edzőparadicsomokban.

egy ilyen komplexum olyan teljes körű szolgáltatásnyújtással mint gyógyítás, rehabilitáció, edzési és kikapcsolódási lehetőségek, konferenciaközpont, hosszú évekre aranybányává tehette volna a térséget. nem beszélve arról, hány helyi munkahelyet teremthetett volna, ráadásul egy-egy nagy csapat edzőtáborozása, jelenléte még nagyobb turisztikai vonzerővel, élménnyel jár. de sport helyett egy ökotudatos wellnessközpont is mehetett volna ugyanoda, vagy akár a sportközpont mellé is. noha korábban még a mostani polgármester szájából is elhangzottak hasonló elképzelések (pl. sportközpont, wellnessközpont), nehéz ezt úgy komolyan venni, ha a kultúra magyar városában mozit szüntetnek meg, kertmozit tüntetnek el, nagymúltú labdarúgó egyesületet és létesítményeket hagynak tönkremenni (csak elég szétnézni a lovassy utcában és a hali pályán).

talán ha gelse, szentgrót és a szenvedő többiek is előbb szétnéznek nem csak a helyi pártirodán belül, hanem a megyében, az országban, vagy nyugati szomszédainknál, most nem együtt izzadnának és szívnának. mi egynek örülhetünk csak, hogy nem ülünk most mellettük. legalábbis nem egy fürdővel. mert bár nem ugrottunk bele felelőtlenül a balaton-parti fürdős projektbe, a főtér sem ígér szebb jövőt, egyelőre ott sem látni messzire. viszont annyi már látszik, hogy 2013-tól 20 évig ketyegni fog a 4 milliárd forintnyi svájci frank alapú hitelünk, amely mellett törleszteni kell a mozgás házát is, és a fő térre szánt százmiliók sem a vánkosokból kerülnek elő. izgalmas jövő előtt áll keszthely élményfürdő helyett élményfőtérrel. főleg úgy, ha az új önkormányzati törvény még kevesebb lehetőséget ad 2012-től az eladósodott városoknak (konkrétan semmit, de hitelt biztosan nem), várhatjuk, mikor lehet majd fejleszteni önerőből bármit is.

mert a tér önmagában keveset hoz majd, gyakorlatilag és a jövő szempontjából semmit. a rendszeresen lesajnált balatonfüreden sem csupán a milliárdos belvárosi macskakövezésben hisznek, hanem mellé milliárdból építenek egy új gyógyászati centrumot is. mert ez is része annak a város létét, működését és jövőjét biztosító három lábnak, amelyről még a tavasszal beszélt a polgármesterük.

mi, úgy tűnik, egy lábon állunk, azzal is a fő téren. csak nehogy aztán rálépjen valaki. bár amilyen sokan járnak ilyentájt a városban, ettől nem kell félnünk.